Szerdán fél 2-kor kezdődött nekünk az események sorozata, mivel ekkor találkoztunk az iskolám elött és indultunk az utazási irodába beszerezni a belépőket. Gondoltuk, hogy a helyszínen kéne megváltani őket, de végül a biztos sorba állás nélküli módot választottuk. Már előző nap megtudtam Gyula barátomtól, hogy a legolcsobb jegy már elfogyott, így nem volt más választásunk 4000-et kellett kifizetnünk darabjáért. Az Ibusztól én hozzám vettük az irányt, ahol készitettem egy kis kaját, aztán jött a búcsú a szülőktől és a vigyázz magadra duma, jah meg egy kis költőpénz...
A Csapókerti állomásból indultunk, csak elötte még benéztünk egy állomás meletti kocsmába egy sörre, aztán vettünk egy párat még a közértben vonatvárás elött. Ezzel a szerelvénnyel Szolnokig utaztunk, ahol át kellett szállnunk. Itt gyorsan kerestünk egy boltot, ahol vettünk még egy kis isteni italt, aztán vissza az állomásra, ahol megtudakoltuk, hogy, hogytudunk eljutni a Keletibe...a vonaton jöttünk rá, hogy mi egy nem teljesen jó járatszámú vonatra szálltunk és bár a Keletibe ment, több, mint egy órával késöbb érkeztünk, így még egy ivóba sem volt időnk benézni, mert 20:30-ra értünk be a pályaudvarba, arról nem beszélve, hogy sikerült kifogni egy bőbeszédű fazont, aki el kezdett nekünk mesélni a Marxizmustól Hitlerig mindenről, pedig mi csak azt kérdeztük, hogy mikorra érünk a fővárosbunkba, de Zoli remek ötlettel megoldaotta a dolgot és azóta nem is láttuk többet a háborús hős barátunkat. Innen gyors léptekkel mentünk a staidonhoz, sajnos sikerült még a Himnuszt is lekésnünk, pedig a beléptetés villámgyors volt, és még az ásványvízeink is megmaradtak. Az S szektor bal részében voltunk a 13.-ik sor környékén a kerítés mellett a lépcsőn álltunk és szurkoltunk a nemzeti csapatnak.
A meccs képe biztató volt számunkra, de gólt nem sikerült lőnük, és 0-0-val mentek a játékosok pihenni. A szurkolásról sok jót nem lehet mondani, egyedül a szép létszám és az optomizmusunk volt biztató. Szünetben sikrült találkoznunk Gyuláékkal, akik melettünk a szektor jobb felében szurkoltak a győzelemért. Sokat nem beszéltünk, mert mi gyorsan megvacsoráztunk, de megbeszéltük, hogy meccs után összefutunk a kijáratnál. A második részben is hasonló volt a meccs képe, de végül bekaptunk egy nagy gólt, ami megpecsételte a sorsunkat...
2-3 perc alatt elillant a 25000 drukker velünk egyetemben, Gyulától elbúcsúztunk és megbeszéltünk a következő pesti túránk időpontját, ami a jövő hónap közepére esik, amikor a DVSC-t fogadja a Reac. Az állomásra menet közben megálltunk még vásárolni egy kis innivalót és ettünk egy gyrost, mert már szívünk mélyén is untuk az otthon készitett szendvicset. Kaja után fel a vonatra és egészen Szolnokig mentünk, ahol kb egy 4 órás kihagyás várt ránk, amit elsőnek városnézéssel, másodszor meg semmittevéssel töltöttünk. Sajnos más lehetőség nem volt, mert ez az a város, ahol sétáltunk több, mint 5 km-t és még egy nyitva levő bárt sem láttunk. Már majdnem világosodott, mikor ismét indultak a vonatok. Mi Ladányig mentünk, ahol ismét egy átszállás várt ránk. Talán ez a szakasz volt, amikor sikrült aludnunk egy huzamosabb időt, de azt sajnáltuk nagyon, hogy fel kellett kelnünk a ladányi megálló elött. Persze az átszállásra alig volt időnk, még futnunk is kelett a hajnali hidegben, de fent voltunk és már csak ezt az utat kelett végig várni: elég lassan telt, mert aludni itt már nem tudtunk a magas helykihasztnáltság miatt, de ez már nem volt hosszú.
Zolinak a Debreceni Nagyállomáson fejeződött be ez a túra, nekem pedig a Csapókrti megállóban hajnali fél 7-kor. Társam egy kiadós alvással töltötte a napot, én pedig zuhanyzás után neki vágtam az iskolának.
Ez volt az a túra, amikor elég sok érzelmet átéreztünk a szómorúságtól a vidámságik, az idegességtől a szolnoki csend békességéig, de én azt mondom, hogy az a fontos, hogy a helyszínen biztattuk országunk Legjobbjainak, és nem volt elöttünk semmi akadály, se az iskola, se az éjszakázás...
Bár már esélyünk nincs, de szeretnénk tiszteletünket tenni a horvátok elleni utolsó meccsen is és szépen búcsúzni ettól a selejzető-csoporttól... |